Станислав Лем: A “Legyozhetetlen”

A “Legyozhetetlen” masodosztalyu cirkalo, a Lant csillagkepbeli tamaszpont legnagyobb egysege, fotonmeghajtassal szelte at a csillagzat szelso ivnegyedet. A nyolcvanharom fonyi legenyseg a kozponti fedelzet alagut-hibernatoraban aludt. Mivel aranylag rovid volt az utvonal, a teljes hibernacio helyett csupan olyan mely alvast ideztek elo, hogy a test homerseklete ne sullyedjen tiz fok ala. A vezetofulkeben csak automatak dolgoztak. Latomezejukben a celkereszten a nap korongja fekudt, amely nem volt sokkal fenyesebb a kozonseges voros torpe csillagoknal. Amikor karimaja mar a fel kepernyot eltakarta, az annihilacios folyamat lefekezodott. Egy darabig az egesz urhajoban halalos csend uralkodott. Hangtalanul dolgoztak a klimatizalo berendezesek es a szamitogepek. Megszunt az a finom remeges is, mely a hajo farabol kiaramlo fenyoszlop sugarzasatol keletkezik. Ez hajtotta eddig elore a hajot, es vegtelen hosszusagu pengekent hasitott a homalyba. A nema es latszolag ures Legyozhetetlen a tehetetlensegi ero kovetkezteben meg mindig fenysebesseggel szaguldott…