Станислав Лем: Solaris

Fedelzeti ido szerint tizenkilenc orakor bucsut intettem az akna korul alloknak, es lemasztam a femletran a fulkebe. Eppen annyi hely volt benne, hogy a konyokomet folemelhessem. Urruham csatlakozojat a falbol kiallo vezetekbe illesztettem, a szkafander felfuvodott, es moccanni sem engedett tobbe. A femburokkal egy testte valva alltam — vagyis inkabb logtam — a levegoagyban.

Felpillantottam: a domboru ablakon at az akna fala latszott, meg feljebb pedig az akna fole hajlo Moddard arca. De rogton el is tunt, es sotet lett, mert leeresztettek a sulyos vedokupolat. Nyolcszor egymas utan felbugtak a csavarokat meghuzo villanymotorok. Aztan sziszego hang jelezte, hogy levegot bocsatanak a rezgescsillapitokba. Szemem lassan hozzaszokott a sotetseghez. Mar lattam az egyetlen meroora halvanyzold korvonalat…