Иван Ефремов: A Kigyo szive

Jefremov az 1958-ban irott A Kigyo szive cimu kisregenyevel folytatja ugyanezt az utopikus vonalat. A mu, amely nem tartozik szervesen az Andromeda-kodhoz, lenyegeben valasz Murray Leinster First Contactjara. Mindket irasban ket urhajo talalkozik a Galaxis egyik csucskeben, az egyik foldi urhajo, a masik idegen. Csakhogy amig az amerikai iro torteneteben {ugymond: ertheto modon} a ket csapat ellensegesen meregeti egymast, addig A Kigyo sziveben baratkent kozelednek egymashoz. Az iro visszanyul egy korabbi kisregenyehez, a Csillaghajokhoz, amikor azt fejtegeti, hogy a fejlett lenyeknek hasonlo testi adottsaggal kell, hogy legyenek megaldva — tehat szepnek (mas szoval celszeru, tehat harmonikus felepitesunek) kell lenniuk.

Jefremov ugyanis nem tartja hihetonek, hogy ‘szarvval es farokkal ellatott szornyetegek’ vagy ‘gondolkodo peneszgombak’ nepesitsek be a Vilagegyetemet. Nem valami szuklatokoru antropocentrikus meggyozodes viszi erre az eredmenyre, hanem a muveszeti erzekkel megaldott tudos filozofus tudomanyon alapulo okfejtese. (Bar a kisregenyben az idegen lenyek fluorint lelegeznek be oxigen helyett, kulso megjelenesben hasonloan szepek a foldi emberekhez.) Ugyszinten, A Kigyo sziveben az iro megerositi azt a nezetet, hogy csak egy osztalynelkuli tarsadalom kepes olyan magaslatra jutni, ahonnan elrugaszkodva a csillagokhoz kepes szarnyalni. Ebbol kovetkezoen, vonja le az iro, barmely ket civilizacio is talalkozik az Univerzumban, azok feltetlenul bekesek kell, hogy legyenek.